Álom

Szeretnék eljutni a szivárvány lábához... és szeretném megnézni, hogy milyen az élet a szivárványon túl.  Tudom, ez hülyeségnek és gyerekes dolognak tűnik, de mégis meg szeretném tenni. És igen, ez egy gyerekkori álom... (Persze tudom, hogy a szivárványnak nincs is lába, hisz kerek). Ezt nem úgy kell érteni, hogy elindulok, megyek a szivárvány irányába, és egyszercsak megtalálom azt...ez csak egy gyermeteg hasonlat...mégpedig arra, hogy szeretnék egyszer felhőtlenül boldog lenni...amikor semmi sem számít, csak az amit épp teszek, gondolok vagy mondok és nem kell foglalkoznom semmivel, csak azzal ami érdekel. Amikor gondtalannak és vidámnak érezhetem magam. Egyelőre úgy érzem, hogy ez a pillanat soha nem fog eljönni, de mégis nagyon jó rá gondolni, álmodozni róla. És aztán egyszer hátha mégis eljutott arra a pontra, amikor mégis bekövetkezik a csoda, és eljutok a szivárvány lábához... 

Összesküvés

Nagyon gyakran érzem úgy, mintha az egész világ ellenem lenne. Mintha minden és mindenki összeesküdött volna ellenem... Tudom, ilyet már szinte mindenki érzett...de én valahogy nem tudok ezen átsiklani. Olyan érzésem van, mintha senkinek sem lennék fontos. És ezt valahogy nem tudom megérteni. Én igyekszem mindent megtenni, hogy segíthessek, hogy meghallassak másokat, és megpróbáljam megoldani a problémáikat. És ezért   legtöbbször még csak egy köszönömöt sem kapok. Nem mintha elvárnám, vagy ezért tenném, azt, amit teszek, csak néha mégis jól esne... Állandóan azt érzem, hogy fordítva ez nem így működik, hogy rajtam senki sem próbál meg segíteni. És, ha nekem van problémám, akkor azt magamnak kell megoldanom, mert senki sincs, akire támaszkodhatnék. Egy kis segítséget sem kapok hozzá. Sokszor az is elég lenne, ha valaki meghallgatna...de sajnos ebben sem igazán van részem... És ez elszomorít... nagyon elszomorít, hogy ilyen a világ. Hogy az önzés dominál az élet minden területén...

Csodálat

...délután kinéztem az ablakomon és egy csodálatos kép ragadta meg a tekintetemet. Az ég vörös színben pompázott. Hihetetlen volt, ott álltam az ablaknál legalább 10 percen keresztül, mert nem tudtam levenni a szemem a gyönyörű képről. Imádom a természet csodáit... Néha hihetetlenül szép meglepetéseket tartogat számunkra az élet, a természet.

Le is fényképeztem ezt a számomra hihetetlennek tűnő természeti csodát:

...

Szerintem a  legrosszabb szó, amit valakitől hallhatunk, az a részvétem... Apró szócska mégis rengeteg fájdalom bújik meg benne. Sokszor elképzelhetetlen fájdalom, egy általunk szeretett személyt elveszíteni, de sajnos ez mindenki életében elkerülhetetlenül eljön és akármennyire is szeretnénk, nem tudunk ellene tenni... Pedig mennyivel könnyebb lenne az életünk, ha sosem hagynának el minket szeretteinket. Talán az is egy megoldás lenne, ha nem kötődnénk senkihez. Ez azonban hosszú távon valószínűleg elviselhetetlenné válna...

Ezt a néhány sort nemrégen találtam és valami nagyon megfogott benne. Úgy tűnik, mintha az írója végső elkeseredését megpróbálta volna papírra vetni, hátha így könnyebb lesz neki. Valahogy én is így érzek, miközben írok.

"Elegem van a világból, a holnapból, a mából,

elegem van az emberekből, magamból és másból,

Elég volt a sok rosszból, a fájó érzésekből,

elegem a megválaszolatlan kérdésekből.

Utálom a magam körül lévő sok gyűlölködő arcot,

Elegem van mostmár feladom a harcot.

Mert győzött a bánat és ledőltek a falak,

Én, pedig csak némán állok az akasztófa alatt!"

Gyertyák

Hihetetlen, hogy képes vagyok hosszú percekig nézni ahogy a gyertya lassan elveszíti alakját, majd képtelen lesz tovább égni. Számomra csodálatos, ahogy a piciny láng hosszú időn keresztül kitartóan égeti a gyertya kanócát, míg végül kénytelen lesz feladni küzdelmét, és nem ég tovább. Talán párhuzamot lehet vonni az élet, és a gyertya égése között. Hisz az élet is, olyan "lassan" fogy el, mint a gyertya viasza. És ha a végére ér, akkor már nincs visszaút. Megállíthatatlan a vég.

Imádom a különleges, szépen megmunkált kovácsoltvas gyertyatartókat, főleg a feketéket. Szerintem ezek hihetetlenül hangulatossá teszik a gyertya "elmúlását".

Szeretem az illatos gyertyákat is, melyek betöltik az egész szobát kellemes illatukkal. Kedvencem a fahéjas.

A különböző színű gyertyákat is szeretem, leginkább a karmazsint, bíborvöröset és feketét.