Ezt a néhány sort nemrégen találtam és valami nagyon megfogott benne. Úgy tűnik, mintha az írója végső elkeseredését megpróbálta volna papírra vetni, hátha így könnyebb lesz neki. Valahogy én is így érzek, miközben írok.

"Elegem van a világból, a holnapból, a mából,

elegem van az emberekből, magamból és másból,

Elég volt a sok rosszból, a fájó érzésekből,

elegem a megválaszolatlan kérdésekből.

Utálom a magam körül lévő sok gyűlölködő arcot,

Elegem van mostmár feladom a harcot.

Mert győzött a bánat és ledőltek a falak,

Én, pedig csak némán állok az akasztófa alatt!"