Egy újabb apró részlet belőlem...

Egy elkeseredett lány sétál a sötét temetőben,

Egy szál vörös rózsát szorongat remegő kezében.

Bóklászik, majd egy rendezett sírhoz téved,

Melyben az nyugszik, kihez szívét láncolta végleg.

Minden nap ellátogat az öreg temetőbe,

Hogy újra együtt legyen azzal, ki életében egyedül szerette.

Óvatosan letérdel az ezüstszín kereszt lábához,

És hozzásimul a rideg, szürke márványhoz.

Gyöngye testét megvilágítja a hold ezüst fénye,

S a vörös rózsát ráhelyezi a sírkő közepére.

Sápadt arcán hirtelen egy könnycsepp gördül át,

Mikor arra gondol, végleg elvesztette párját.

Felemeli karját, s belenyúl késéért a sír mellett heverő táskába,

S egy pillanat múlva már folyik vére a síron heverő rózsára...

(Igazából még nincs teljesen befejezve... néhol még javításra szorul, de mégis úgy érzem, hogy így teljes.)

Álmok

Az utóbbi időben - furcsa mód - mindig emlékszem rá, hogy mit álmodtam. Ez velem nagyon ritkán fordult csak elő eddig. És sajnos ezek az álmok túlnyomórészt nem túl jók. Nyomasztóak. Olykor félelmetesek is. Nem tudom mi lehet velem. Sőt mostanában elalvás előtt állandóan azt képzelem, mintha valami éles tárgy közelítene a homlokom közepe felé, és ez rémisztő. És fájdalmas is. Amint megjelenik előttem ez az azonosíthatatlan éles tárgy, rögtön élesen fájni kezd a fejem. Most is, ahogy ezt leírom.

Már egyszer írtam róla, hogy hiszek abban, hogy az álmok jövendölnek. Még mindig így gondolom ezt.

Nos, keresgéltem az álmoskönyvben és az alábbiakra jutottam:

• Egyik álmom, melyre emlékszem: fokozatosan elvesztettem a fogaimat. Nem fájt, azonban rettenetesen megijedtem miatta, hisz szerencsére egészségesek a fogaim. Efféle álmot már korábban is láttam. Az álmoskönyv szerint: halált jelent. Ha nem érzek fájdalmat miközben elveszítem a fogamat, akkor távoli családtag, vagy ismerős lesz a halott.
• Másik álmomban disznóvágást láttam. Ez nagyon érdekes, mert megszállott állatvédő vagyok. Még a szúnyogokat sem tudom megölni. (És nem is akarom.) Nem láttam konkrétan az állat haláltusáját, kegyetlen meggyilkolását, mégis tudtam, hogy mi történik. Nem láttam se vért, se húst. Valami érthetetlen és kellemetlen érzés kerülgetett álmomban, illetve ébredéskor is. Az álmoskönyv szerint: disznótorral álmodni rossz sorsot jelent.
• Harmadik álmomban volt középiskolai osztálytársaimmal voltunk valahol, ahol az egyik volt tanárom "vigyázott" ránk. Nagyon érdekes volt. Semmi rossz nem történt benne. Mégis furcsa volt az egész. És azóta sem értem, hogy mi lehetett az álom mondanivalója. Röviden annyi volt, hogy többen ültünk és beszélgettünk egy teraszon. Én a volt padtársammal és az említett tanár úrral. Aztán később mindenki elkezdett rohanni a buszhoz, és én lemaradtam róla, de futottam utána, és kb. tíz másodpercnyi futás után, már el is érte a busz a célját, illetve én is megérkeztem oda. Először semmi különös nem volt, aztán hirtelen emberek jöttek ki az egyik házból és egy friss házaspárt láttunk. Mindenki boldog volt. Közben csak mi hárman maradtunk a násznépen kívül, mint szemlélődők. Megvártuk, míg elmegy a házaspár (gyalog mentek, mosolyogva, vidáman), és ekkor felébredtem. Igazán nem tudtam, hogy ezzel az álommal kapcsolatban mire kereshetnék rá. Végül az esküvő, házasság mellett döntöttem. Az álmoskönyv szerint: hivatalos ügyet jelent. Leány ember álmában: házasságkötési szándék, amit a környezeted előtt is titkolsz. Igazából, ez az "esküvőn lenni" címszó alatt található, de pontosabbat nem találtam.

Lényegében, még mindig nem tudom, hogy mit jelenthettek az álmaim igazán, azonban nem szeretnék újra ilyeneket álmodni. Nagyon rossz, amikor úgy ébredek fel reggel, hogy valami furcsa és rossz érzés kerít hatalmába az álmommal kapcsolatban.

Új év, új élet!?

...elég sokan szokták mondogatni ez a rövidke mondatot; új év, új élet. Valami ehhez hasonló fogalmazódott meg bennem is. Most úgy érzem, hogy semmi nem jó, amit eddig tettem. Persze ezt nem szó szerint kell érteni. Csak a lelki dolgaimra utalok ezzel. Úgy döntöttem, hogy ezentúl nem fogok mindent annyira komolyan venni, mint eddig. Nem fogok belebetegedni abba, ha valami rosszul sikerül, vagy épp nem tudok úgy teljesíteni, ahogy azt elvárják tőlem. Igen, most így egyszerűnek hangzik. Azonban számomra kicsit sem az. Mindent nagyon komolyan veszek. Túl komolyan.

A másik problémám az, hogy túl könnyen megszeretem az embereket, aztán legtöbbször "pofára esek"... és szenvedek miatta. Nehéz, de nem tudok mit tenni ellene. Túl naiv vagyok. Néha azt érzem, hogy nem is való nekem az élet. Sőt. Nem is néha. Ezen is szeretnék változtatni. Bár lehet, hogy így van ez jól.

Ez afféle újévi fogadalomként is felfogható. Bár nem szoktam semmit sem megfogadni. Most azonban törekedni fogok rá, hogy megvalósítsam eme céljaimat.