A BLOG ELKÖLTÖZÖTT!

(Nem tartom kizártnak, hogy folytatni fogom az ide való írást...azonban, ha így lesz, akkor az még sokára fog bekövetkezni!) 

Jossie x)

Egy újabb apró részlet belőlem...

Egy elkeseredett lány sétál a sötét temetőben,

Egy szál vörös rózsát szorongat remegő kezében.

Bóklászik, majd egy rendezett sírhoz téved,

Melyben az nyugszik, kihez szívét láncolta végleg.

Minden nap ellátogat az öreg temetőbe,

Hogy újra együtt legyen azzal, ki életében egyedül szerette.

Óvatosan letérdel az ezüstszín kereszt lábához,

És hozzásimul a rideg, szürke márványhoz.

Gyöngye testét megvilágítja a hold ezüst fénye,

S a vörös rózsát ráhelyezi a sírkő közepére.

Sápadt arcán hirtelen egy könnycsepp gördül át,

Mikor arra gondol, végleg elvesztette párját.

Felemeli karját, s belenyúl késéért a sír mellett heverő táskába,

S egy pillanat múlva már folyik vére a síron heverő rózsára...

(Igazából még nincs teljesen befejezve... néhol még javításra szorul, de mégis úgy érzem, hogy így teljes.)

Álmok

Az utóbbi időben - furcsa mód - mindig emlékszem rá, hogy mit álmodtam. Ez velem nagyon ritkán fordult csak elő eddig. És sajnos ezek az álmok túlnyomórészt nem túl jók. Nyomasztóak. Olykor félelmetesek is. Nem tudom mi lehet velem. Sőt mostanában elalvás előtt állandóan azt képzelem, mintha valami éles tárgy közelítene a homlokom közepe felé, és ez rémisztő. És fájdalmas is. Amint megjelenik előttem ez az azonosíthatatlan éles tárgy, rögtön élesen fájni kezd a fejem. Most is, ahogy ezt leírom.

Már egyszer írtam róla, hogy hiszek abban, hogy az álmok jövendölnek. Még mindig így gondolom ezt.

Nos, keresgéltem az álmoskönyvben és az alábbiakra jutottam:

• Egyik álmom, melyre emlékszem: fokozatosan elvesztettem a fogaimat. Nem fájt, azonban rettenetesen megijedtem miatta, hisz szerencsére egészségesek a fogaim. Efféle álmot már korábban is láttam. Az álmoskönyv szerint: halált jelent. Ha nem érzek fájdalmat miközben elveszítem a fogamat, akkor távoli családtag, vagy ismerős lesz a halott.
• Másik álmomban disznóvágást láttam. Ez nagyon érdekes, mert megszállott állatvédő vagyok. Még a szúnyogokat sem tudom megölni. (És nem is akarom.) Nem láttam konkrétan az állat haláltusáját, kegyetlen meggyilkolását, mégis tudtam, hogy mi történik. Nem láttam se vért, se húst. Valami érthetetlen és kellemetlen érzés kerülgetett álmomban, illetve ébredéskor is. Az álmoskönyv szerint: disznótorral álmodni rossz sorsot jelent.
• Harmadik álmomban volt középiskolai osztálytársaimmal voltunk valahol, ahol az egyik volt tanárom "vigyázott" ránk. Nagyon érdekes volt. Semmi rossz nem történt benne. Mégis furcsa volt az egész. És azóta sem értem, hogy mi lehetett az álom mondanivalója. Röviden annyi volt, hogy többen ültünk és beszélgettünk egy teraszon. Én a volt padtársammal és az említett tanár úrral. Aztán később mindenki elkezdett rohanni a buszhoz, és én lemaradtam róla, de futottam utána, és kb. tíz másodpercnyi futás után, már el is érte a busz a célját, illetve én is megérkeztem oda. Először semmi különös nem volt, aztán hirtelen emberek jöttek ki az egyik házból és egy friss házaspárt láttunk. Mindenki boldog volt. Közben csak mi hárman maradtunk a násznépen kívül, mint szemlélődők. Megvártuk, míg elmegy a házaspár (gyalog mentek, mosolyogva, vidáman), és ekkor felébredtem. Igazán nem tudtam, hogy ezzel az álommal kapcsolatban mire kereshetnék rá. Végül az esküvő, házasság mellett döntöttem. Az álmoskönyv szerint: hivatalos ügyet jelent. Leány ember álmában: házasságkötési szándék, amit a környezeted előtt is titkolsz. Igazából, ez az "esküvőn lenni" címszó alatt található, de pontosabbat nem találtam.

Lényegében, még mindig nem tudom, hogy mit jelenthettek az álmaim igazán, azonban nem szeretnék újra ilyeneket álmodni. Nagyon rossz, amikor úgy ébredek fel reggel, hogy valami furcsa és rossz érzés kerít hatalmába az álmommal kapcsolatban.

Új év, új élet!?

...elég sokan szokták mondogatni ez a rövidke mondatot; új év, új élet. Valami ehhez hasonló fogalmazódott meg bennem is. Most úgy érzem, hogy semmi nem jó, amit eddig tettem. Persze ezt nem szó szerint kell érteni. Csak a lelki dolgaimra utalok ezzel. Úgy döntöttem, hogy ezentúl nem fogok mindent annyira komolyan venni, mint eddig. Nem fogok belebetegedni abba, ha valami rosszul sikerül, vagy épp nem tudok úgy teljesíteni, ahogy azt elvárják tőlem. Igen, most így egyszerűnek hangzik. Azonban számomra kicsit sem az. Mindent nagyon komolyan veszek. Túl komolyan.

A másik problémám az, hogy túl könnyen megszeretem az embereket, aztán legtöbbször "pofára esek"... és szenvedek miatta. Nehéz, de nem tudok mit tenni ellene. Túl naiv vagyok. Néha azt érzem, hogy nem is való nekem az élet. Sőt. Nem is néha. Ezen is szeretnék változtatni. Bár lehet, hogy így van ez jól.

Ez afféle újévi fogadalomként is felfogható. Bár nem szoktam semmit sem megfogadni. Most azonban törekedni fogok rá, hogy megvalósítsam eme céljaimat.

Álom

Szeretnék eljutni a szivárvány lábához... és szeretném megnézni, hogy milyen az élet a szivárványon túl.  Tudom, ez hülyeségnek és gyerekes dolognak tűnik, de mégis meg szeretném tenni. És igen, ez egy gyerekkori álom... (Persze tudom, hogy a szivárványnak nincs is lába, hisz kerek). Ezt nem úgy kell érteni, hogy elindulok, megyek a szivárvány irányába, és egyszercsak megtalálom azt...ez csak egy gyermeteg hasonlat...mégpedig arra, hogy szeretnék egyszer felhőtlenül boldog lenni...amikor semmi sem számít, csak az amit épp teszek, gondolok vagy mondok és nem kell foglalkoznom semmivel, csak azzal ami érdekel. Amikor gondtalannak és vidámnak érezhetem magam. Egyelőre úgy érzem, hogy ez a pillanat soha nem fog eljönni, de mégis nagyon jó rá gondolni, álmodozni róla. És aztán egyszer hátha mégis eljutott arra a pontra, amikor mégis bekövetkezik a csoda, és eljutok a szivárvány lábához... 

Összesküvés

Nagyon gyakran érzem úgy, mintha az egész világ ellenem lenne. Mintha minden és mindenki összeesküdött volna ellenem... Tudom, ilyet már szinte mindenki érzett...de én valahogy nem tudok ezen átsiklani. Olyan érzésem van, mintha senkinek sem lennék fontos. És ezt valahogy nem tudom megérteni. Én igyekszem mindent megtenni, hogy segíthessek, hogy meghallassak másokat, és megpróbáljam megoldani a problémáikat. És ezért   legtöbbször még csak egy köszönömöt sem kapok. Nem mintha elvárnám, vagy ezért tenném, azt, amit teszek, csak néha mégis jól esne... Állandóan azt érzem, hogy fordítva ez nem így működik, hogy rajtam senki sem próbál meg segíteni. És, ha nekem van problémám, akkor azt magamnak kell megoldanom, mert senki sincs, akire támaszkodhatnék. Egy kis segítséget sem kapok hozzá. Sokszor az is elég lenne, ha valaki meghallgatna...de sajnos ebben sem igazán van részem... És ez elszomorít... nagyon elszomorít, hogy ilyen a világ. Hogy az önzés dominál az élet minden területén...

Csodálat

...délután kinéztem az ablakomon és egy csodálatos kép ragadta meg a tekintetemet. Az ég vörös színben pompázott. Hihetetlen volt, ott álltam az ablaknál legalább 10 percen keresztül, mert nem tudtam levenni a szemem a gyönyörű képről. Imádom a természet csodáit... Néha hihetetlenül szép meglepetéseket tartogat számunkra az élet, a természet.

Le is fényképeztem ezt a számomra hihetetlennek tűnő természeti csodát:

...

Szerintem a  legrosszabb szó, amit valakitől hallhatunk, az a részvétem... Apró szócska mégis rengeteg fájdalom bújik meg benne. Sokszor elképzelhetetlen fájdalom, egy általunk szeretett személyt elveszíteni, de sajnos ez mindenki életében elkerülhetetlenül eljön és akármennyire is szeretnénk, nem tudunk ellene tenni... Pedig mennyivel könnyebb lenne az életünk, ha sosem hagynának el minket szeretteinket. Talán az is egy megoldás lenne, ha nem kötődnénk senkihez. Ez azonban hosszú távon valószínűleg elviselhetetlenné válna...

Ezt a néhány sort nemrégen találtam és valami nagyon megfogott benne. Úgy tűnik, mintha az írója végső elkeseredését megpróbálta volna papírra vetni, hátha így könnyebb lesz neki. Valahogy én is így érzek, miközben írok.

"Elegem van a világból, a holnapból, a mából,

elegem van az emberekből, magamból és másból,

Elég volt a sok rosszból, a fájó érzésekből,

elegem a megválaszolatlan kérdésekből.

Utálom a magam körül lévő sok gyűlölködő arcot,

Elegem van mostmár feladom a harcot.

Mert győzött a bánat és ledőltek a falak,

Én, pedig csak némán állok az akasztófa alatt!"

Gyertyák

Hihetetlen, hogy képes vagyok hosszú percekig nézni ahogy a gyertya lassan elveszíti alakját, majd képtelen lesz tovább égni. Számomra csodálatos, ahogy a piciny láng hosszú időn keresztül kitartóan égeti a gyertya kanócát, míg végül kénytelen lesz feladni küzdelmét, és nem ég tovább. Talán párhuzamot lehet vonni az élet, és a gyertya égése között. Hisz az élet is, olyan "lassan" fogy el, mint a gyertya viasza. És ha a végére ér, akkor már nincs visszaút. Megállíthatatlan a vég.

Imádom a különleges, szépen megmunkált kovácsoltvas gyertyatartókat, főleg a feketéket. Szerintem ezek hihetetlenül hangulatossá teszik a gyertya "elmúlását".

Szeretem az illatos gyertyákat is, melyek betöltik az egész szobát kellemes illatukkal. Kedvencem a fahéjas.

A különböző színű gyertyákat is szeretem, leginkább a karmazsint, bíborvöröset és feketét.